A Sajtóklub legutóbbi adásában bejelentette, hogy kilép az Evangélikus Egyházból és katolizál. Politikai okokból döntött így?
Ha le kéne fordítanom ezt a számok nyelvére, akkor azt mondanám, hogy ez hetven százalékban nem politika, hanem régebbi okokra visszavezethető személyes ügy, és csak harminc százalékban politika. Ez egy hosszú, személyes folyamat eredménye, de az utolsó lökést valóban az adta meg, hogy
nem tudok azonosulni sem a Magyar Evangélikus Egyház jelenlegi nézeteivel,
sem azzal az evangélikus egyházzal, ami például Skandináviában államegyházként működik.
Megállja a helyét az az értelmezés, hogy nem a katolikus teológia, hanem skandináv leszbikus lelkésznők bírták rá erre a lépésre?
Így nem állja meg a helyét. A katolicizmus azóta vonz, amióta felnőtt ésszel gondolkodom a vallásról. Sokkal jobban vonz, mint a protestantizmus. Ebben millió ok szerepet játszik. Az apai örökség, a feleségem, aki szintén katolikus, és leginkább egy katolikus plébános, aki jó barátom és meglehetősen nagy hatást gyakorolt rám. A felháborodás csak az utolsó lökést adta meg.
Konkrétabban min háborodott fel?
Azon a beteg és torz liberális felfogáson, amely szerint Európának az a feladata, hogy támogassa, segítse és elfogadja az ellenőrzés nélküli, határtalan migrációt. Ez számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan például, hogy svéd vagy norvég liberális lelkészek leszedetik a saját templomukról a keresztet, hogy nehogy véletlenül zavarják a muszlimok lelki békéjét.
Ez az európai kultúrkör elárulása.
Amikor kommentálta a döntését egy eszmetörténeti ívet vont a reformáció és a felvilágosodás liberalizmusa között. Miben látja ennek a jelentőségét?
A Re-formáció visszaalakítást jelent, Luther semmi újat nem akart, vissza akart térni a gyökerekhez. Európa nem lenne olyan, amilyennek ismerjük, ha a Max Weber által leírt protestáns munkaetika nem határozta volna meg a fejlődését. A protestantizmusból nő ki a felvilágosodás, és abból a liberalizmus, ami eredetileg a nemzetállamok kialakulásának volt az ideológiája. Tehát protestantizmus nélkül a mai Európa elképzelhetetlen lenne. Csak az a baj, hogy ahogy azt Madách is leírta, az az ember igazi tragédiája, hogy a legcsodálatosabb vallásból, eszméből és filozófiából is komplett elmebajt tud gyártani.